Paul Henri Spaak

Paul Henri Spaak Brüsszel közelében született januárban. 25, 1899. Apja Paul Spaak író volt. Alatt a németek internálták első világháború, a fiatalabb Spaak ezt követően jogot tanult Brüsszelben. 1932-ben a Képviselőházba küldték, és 1938-ban számos kabinetben emelkedett, hogy Belgium első szocialista miniszterelnöke legyen. Korai tapasztalatai ellenére Spaak ebben az időszakban a belga semlegesség híve volt, és azon dolgozott, hogy elhatárolja kormányát a Locarnói Paktumtól.

a második világháború tapasztalatai döntően befolyásolták Spaak orientációját. A háború alatt külügyminiszterként szolgált a londoni száműzetésben lévő belga kormányban. 1944-ben Brüsszelbe visszatérve továbbra is a háború utáni koalíciós kormányokban szolgált külügyminiszterként (1945-1947). 1947 márciusától 1949 augusztusáig ismét miniszterelnök, 1954 áprilisától 1957 májusáig külügyminiszter volt. Spaak 1957-ben lemondott kormányzati tisztségéről, de a szocialista párt vezetőjeként 1961-ben egy újabb koalíciós kormány miniszterelnök-helyettese lett.

a háború utáni években Spaak nemzetközi szervezet iránti érdeklődése és elkötelezettsége növelte hírnevét. Már a háború alatt dolgozott a Benelux vámunió (végül 1948-ban indult). Támogatta a nyugat-európai védelmi paktum ötletét is, majd elutasította azzal az indokkal, hogy ez versengéshez vezetne a szovjetekkel Németország sorsa felett—ez nem teljesen pontatlan előrejelzés.

Spaak nyugat-európai védelmi terve az észak-atlanti szerződésben valósult meg, amelyet 1949-ben írt alá. Időközben (1946 januárjában) megválasztották az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének elnökévé. Az Európai integrációk egyik legmeghatározóbb képviselőjeként az Európa Tanács konzultatív Közgyűlésének (1951.május) és az Európai acél-és Szénközösség Közgyűlésének (1952.) elnökévé választották. 1957 végétől 1961-ig Spaak az európai egység támogatójaként az Atlanti Tanács elnökeként és az észak-atlanti Szerződés Szervezetének főtitkáraként tevékenykedett.

Spaak legnagyobb aktivitásának időszakában az egység, amelyet keresett és részben elért, gazdasági volt. A belga államférfi politikai egységesítésre vágyott, de nem csak a Közös Piac országai alapján. Ezért az ebbe az irányba tett további lépések ellen érvelt, amíg Nagy-Britannia gazdasági integrációja Európába nem valósult meg. Visszavonult a politikai élet 1966 – ban halt meg Brüsszelben június 30-án, 1972.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.