A petefészek szuppressziójának új támogatása endokrin terápiával premenopauzális emlőrákban

a 2 éves petefészek-funkció szuppresszió (OFS) hozzáadása a tamoxifenhez (Nolvadex, Soltamox) jelentősen javította a betegségmentes túlélést (DFS) és a teljes túlélést a tamoxifenhez képest önmagában, az ösztrogénreceptor-pozitív emlőrákkal rendelkező premenopauzális nők tanulmányának eredményei szerint a Journal of Clinical Oncology1.

“bár az OFS-t az emlőrákban évtizedek óta tanulmányozták,és széles körben használják a klinikai gyakorlatban, az OFS-nek a standard adjuváns tam-kezeléshez való hozzáadásának előnyei nem elegendőek” – írta a tanulmány szerzői, Hyun-Ah Kim, MD, PhD, a Korea Cancer Center Kórház Szöulban.

konkrétan korlátozott bizonyíték van az OFS optimális alkalmazására a premenopauzás nők számára a kemoterápia befejezése után.

az új, randomizált, III.fázisú vizsgálatban összesen 1282 premenopauzás (45 éves vagy annál fiatalabb) nő vett részt ER-pozitív emlőrákban. A kemoterápia befejezése után minden beteget végleges műtéttel kezeltek. 6 havonta értékelték őket 2 évig a petefészek működésének vizsgálata után a follikuláris stimuláló hormonszintek és a hüvelyi vérzés története alapján; ha a petefészek működését minden ilyen értékelésnél premenopauzának igazolták, akkor a beteget randomizálták vagy 5 év tamoxifen önmagában (647 beteg), vagy tamoxifen plusz 2 év OFS goserelinnel (Zoladex) (635 beteg).

a kiindulási jellemzők jól kiegyensúlyozottak voltak a 2 csoport között. Mindkét csoport többsége 40-45 éves volt, kevesebb a 35-39 éves és a 35 év alatti. A kohorsz valamivel több mint felének volt nyirokcsomó – pozitív betegsége, és az egyes csoportok alig 15%-ának volt HER2-pozitív emlőrákja (mindegyik csoport körülbelül egynegyedének ismeretlen HER2 státusza volt).

a 63 hónapos medián követés után 132 DFS esemény fordult elő a kezelésbe bevont populációban; ezek között 28 lokoregionális kiújulás, 84 távoli metasztázis, 8 kontralaterális emlőrák, 11 egyéb primer rák és 1 kiújulás nélküli halál szerepelt.

az 5 éves DFS arány a tamoxifen plusz OFS csoportban 91,1% volt, szemben a tamoxifen monoterápia 87,5%-ával, 0,69 relatív hazárd mellett (95% CI, 0,48-0,97; P = 0,033).

bár a teljes túlélési elemzés eseményaránya “meglehetősen kicsi” volt, az OFS hozzáadásával még mindig volt előny. Az OS esetében a HR 0,31 volt (95% CI, 0,10-0,94; P = 0,029). Ez 4 halálesetet tartalmazott az OFS csoportban és 14 halálesetet a csak tamoxifen csoportban.

“a petefészek működését legalább két évig hosszirányban ellenőrizni kell a kemoterápiában részesülő premenopauzás betegeknél” – állapították meg a szerzők. “Azok számára, akik premenopauzális állapotban maradnak, vagy kemoterápia után folytatják a petefészek működését, az OFS 2 évig történő hozzáadása a szokásos tamoxifen-kezeléshez jelentősen javítja a DFS-t a tamoxifenhez képest önmagában.”

az eredmények összhangban vannak a korábbi vizsgálatokkal, beleértve a lágy vizsgálatot is, amelynek végleges eredményeit 2018-ban tették közzé.

a kísérlethez kapcsolódó szerkesztőségben Marc E. Lippman, MD2, a Miami Miller Orvostudományi Egyetem, azt írta, hogy a mellékhatások mértéke ebben és a TEXT vizsgálatban magasabb volt a petefészek-szuppresszióval, mint anélkül, ami sok klinikus számára az OFS-t csak a legmagasabb kockázatú betegek számára kínálja. Az exemesztánnal vagy tamoxifennel kombinált petefészek-szuppresszió előnyei azonban a kockázat minden kategóriájában lényegében azonosak voltak.

hozzátette, hogy a rendelkezésre álló adatok “erősen támogatják” a biszfoszfonát vagy a RANKL inhibitor hozzáadását 6 hónapos időközönként 3 évig, hogy megakadályozzák a csontsűrűség elvesztésével kapcsolatos nemkívánatos eseményeket.

1.Kim, H., et. Al. (2019). Petefészek-szuppresszió hozzáadása a Tamoxifenhez premenopauzális emlőrák esetén: randomizált III. fázisú vizsgálat / Journal of Clinical Onc. Elérhető: https://ascopubs.org/doi/full/10.1200/JCO.19.00126.
2.Kim, H. (2019). Petefészek-szuppresszió hozzáadása a Tamoxifenhez premenopauzális emlőrák esetén: randomizált III. fázisú vizsgálat / Journal of Clinical Oncology. Elérhető: https://ascopubs.org/doi/full/10.1200/JCO.19.00126

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.